Becsvölgye története és bemutatása
Becsvölgye Zala vármegye délnyugati részén, Göcsej szívében, Zalaegerszegtől mintegy 20 kilométerre fekszik. A dimbes-dombos táj, a kiterjedt erdők és a festői természeti környezet különleges hangulatot kölcsönöz a településnek. Göcsej ezen része a „szegek vidéke”, amelynek jellegzetessége, hogy a lakóházak kisebb dombhátakra épültek. Becsvölgye hét településrészből áll: Pajzsszeg, Barabásszeg, Kislengyel, Kereseszeg, Salomfa, Vargaszeg és Vörösszeg alkotják a községet.
Becsvölgye Zala vármegye egyik legrégebben lakott települése, amelynek története egészen az őskorig nyúlik vissza. A régészeti feltárások során Barabásszeg határában egy mintegy 5800 éves, rézkorból származó női Vénusz-figurát találtak, emellett bronzkori leletek is előkerültek a település területén. Ezek a leletek bizonyítják, hogy a vidék már évezredekkel ezelőtt is lakott volt. Az ókorban a közelben haladt el a jelentős kereskedelmi útvonalnak számító Borostyánút, amely tovább növelte a térség jelentőségét.
A település számos értékes természeti és épített örökséget őriz. Legismertebb nevezetessége a Rákóczi-tölgy, más néven Nagy Tőfa, amely egy közel 500 éves kocsányos tölgy. A 25 méter magas, 610 centiméter törzskerületű fa a település egyik jelképe. A helyi hagyomány szerint árnyékában egykor II. Rákóczi Ferenc, más legendák szerint Mátyás király is megpihent.
Becsvölgye vallási öröksége is jelentős. A református templom 1787-ben épült és még ugyanabban az évben felszentelték; legutóbb 2006-ban újították fel. A katolikus templom 1949–1950 között készült el, és azóta is a közösségi élet meghatározó helyszíne.
A településen három harangláb található: Kislengyelben, Pajzsszegen – a katolikus templom kertjében –, valamint Barabásszegen. Utóbbi kettő 2025-ben teljes felújításon esett át, megőrizve ezzel a göcseji népi építészet értékes emlékeit.
Becsvölgye címere is a település múltját és természeti értékeit idézi. A címerben látható fa az élet jelképe, amely egyben a híres Rákóczi-tölgyre is utal. A fa fölött ragyogó nap az életerőt és az energiát szimbolizálja, míg a patakokat jelképező sávok felett elhelyezett hét csillag a település hét részét jeleníti meg.
Becsvölgye ma is őrzi Göcsej hagyományait, természeti szépségeit és vendégszerető közösségét. Aki ellátogat ide, megismerheti a szegek különleges világát, a több ezer éves múlt emlékeit és a hamisítatlan göcseji életérzést.
Becsvölgye múltjának megismeréséhez és történetének további feltárásához egy újabb értékes összeállítással szeretnénk hozzájárulni.
Az alábbiakban a 2026. október 21-én Becsvölgyét bemutató kiállítás megnyitóján elhangzott ismertetőt tesszük közzé, amelyet dr. Kulcsár Bálint főlevéltáros készített és adott elő.
Becsvölgye múltja-történeti ismertető:
Becsvölgye környéke már az őskorban is lakott volt, ennek legkorábbi tárgyi emléke a barabásszegi, egykori Mecséri-porta területén talált rézkori agyagszobrocska, egy női idol.
A település elnevezése a „Becs” személynévből alakult ki. Becsvölgye mellett azonban más névváltozatokkal is feltűnik a korai írott forrásokban. Több középkorból fennmaradt oklevélben is szerepel. 1416-ban például a becsvölgyei egyház papját, Fábiánt említették. A későbbiekben azonban a Becs családnév eltűnt a településről, a Zalatárnokon élő Becs családok azonban a 18. században még viselték a „becsvölgyei” nemesi előnevet.
Egy 1513. évi jegyzékben egytelkes nemesekként Becsvölgyén több, évszázadokon át itt élt família őseit összeírták (Barabás, Becs, Geráth, Takó, Vörös családok, vagy éppen a Pais nemzetség ősei, a Komondorok). Későbbi források szerint az egyes nemzetségek önálló szegekben éltek és gazdálkodtak (például Barabásszeg, Gerátszeg, Paisszeg, Vörösszeg, Kereseszeg, Vargaszeg). A számos szeg végződésű hely, kiegészülve a már a középkorban említett Kislengyellel, évszázadokra meghatározta Becsvölgye későbbi településszerkezetét.
A helyiek életét az önállóság jellemezte: egy-egy kisnemesi nemzetség maga művelte a földjét, az egyes szegekben letelepültek melléjük a közéjük benősült famíliák vagy éppen az alkalmazottjaik. Irtásgazdálkodást folytattak, élve az akkor gazdagon erdősült táj nyújtotta lehetőségekkel.
A 16. századi reformáció jelentős hatást gyakorolt a környékre, a lakosság jelentős része a kálvini tanokat követte. Egy 17. századi példa jól jellemzi a helyi kálvinisták öntudatát: Kanizsai Pálfi János, a dunántúli református egyházkerület Pápán élő püspöke 1634-ben, a „bölcsföldi” református egyházközség küldöttjei, Simon Miklós és Takó János kérésére lelkipásztort bocsátott ki a gyülekezet részére.
A török kori Becsvölgye életét az határozta meg, hogy a királyi végvár Egerszeg és török uralom alatt álló Kanizsa között helyezkedett el. Ennek a korszaknak az emlékét őrzi a Basakút dűlőnév, amelynek legendája a vargaszegi Takó család leszármazottjai között még sokáig élt.
A falu épített öröksége történetének kiemelkedő fejezete, hogy az 1780-as évek második felében felépült az 1788-ban felszentelt, ma is álló református templom. Ennek művelődéstörténeti érdekessége, hogy 1818-ban itt kötötte harmadik házasságát a Petrikeresztúron élő Pálóczi Horváth Ádám (1760–1820) jogász, mérnök, költő, néphagyománygyűjtő, irodalomszervező. A 18–19. században a becsvölgyei szegek római katolikus hívei a mileji plébániához tartoztak. A 20. században néhány évtizedig önálló római katolikus lelkészség működött a faluban, ekkor épült a paisszegi katolikus templom, amelynek alapkövét 1949-ben tették le és 1955-ben szentelték fel.
Az 1848 előtti korszakban a Becsvölgye név az egyes önálló falvak (szegek) átfogó megnevezéseként élt. Érdekesség, hogy ebben az időben Kustánszeget és Paraszát is Becsvölgye egy-egy fordulatának tekintették, a Majosfának nevezett Salomfát viszont akkor még nem.
A 19. század közepén, a Bach-korszak idején a szegek nagyrészt önállóan szerepeltek, a Becsvölgye elnevezés közel egy évszázadra használaton kívülre került. A 19. század második felétől az 1. világháborúig terjedő korszakban jelentős társadalmi átalakulás zajlott le, más vidékekről beköltöző családokkal gyarapodott a népesség (például Paisszegben és Kereseszegben). Több régi, a szegeknek nevet adó família viszont erre az időre eltűnt: férfiágon kihalt vagy máshová költözött (Barabás, Kerese).
A közigazgatás az egységesülés felé haladt: három „szeg” tartotta meg az önállóságát: az első világháború idején körjegyzőségi székhellyé váló Barabásszeg (Kereseszeget, Vörösszeget, Salomfát magában foglalva), Kislengyel (Vargaszeggel egyesülve) és Paisszeg.
1943-ban egyesült a három település, a közös elnevezésük a komoly helytörténeti tudással rendelkező Pais Sándor református lelkész javaslata nyomán Becsvölgye lett, megmentve ezáltal az ősi elnevezést a feledés homályától.
A 20. század történelmi tragédiái (a két világháború, a holokauszt) Becsvölgyén is emberéleteket követeltek. A 20. századi közepi kollektivizálás megszüntette a földművelés, állattenyésztés, erdőgazdálkodás évszázadokon át szervesen fejlődött tulajdonviszonyait. A 20. század végén a hagyományos tevékenységek köre a falusi vendéglátással bővült.
A település múltjának következménye a meglehetősen nagy területi kiterjedés, amit jól szemléltet, hogy a jelenleg jóval nagyobb lélekszámú Gellénháza vagy Teskánd községek közigazgatási területe csupán mintegy egynegyede Becsvölgyének. A tagolt településszerkezet eredménye az a más hasonló nagyságrendű települések között valószínűleg páratlan helyzet, hogy Becsvölgyének hét rendszeresen látogatott temetője van a mai napig.
Fontos megemlékeznünk arról, hogy a szakirodalomban és a történeti forrásokban feltűnő helynevek az emberek ajkán gyakran tájnyelvi változatokban éltek. Így például sokan tudhatjuk, hogy a falu és a településrészek neve az elődeink nyelvén szólva „Bedzsvőgye”, „Borbásszeg” vagy „Barbásszeg”, „Pajszeg” vagy „Vergaszeg” volt.
A becsvölgyei történelmi múlt emlékeinek, a helyi természeti és épített örökségnek a megőrzése és továbbadása természetesen nem képzelhető el a Becsvölgyén élő emberek, közösségek nélkül, akár önkormányzatra, civil szervezetekre, egyházi közösségekre gondolunk.
Becsvölgye számokban
- Területe: 21,40 km²
- Lakónépesség az év elején: 738 fő
- Működő vállalkozások száma: 100